IRÁNY VISSZA A FOGÁSZATRA!
Azaz mikor és miért kell visszamenni a rendelőbe
a kezelés után akár pár órával vagy nappal?
FONTOS: EZT A CIKKET MINDENKÉPPEN OLVASSA VÉGIG!
Pontosan meg fogja érteni, milyen fázisokon keresztül történik a fogazat deformálódása akár egy apró kellemetlenség, pl. magas tömés miatt. Az is előfordulhat, hogy Önnek még nincs tömése, mégis magasabb a kelleténél az egyik foga – akár csak egy tizedmilliméterrel! Ha van foghiánya vagy pótlása, esetleg észrevette néhány fogán a kopás jeleit, akkor szintén nagy veszélynek van kitéve. Kérem, olvassa végig figyelmesen a cikket!
Sokan csak nagyon nehezen veszik rá magukat, hogy elmenjenek fogászatra – amikor pedig túlvannak a beavatkozáson, alig várják, hogy hazamehessenek, és megfogadják maguknak, hogy a következő 10 évben biztosan nem térnek vissza „szenvedésük helyszínére”.
Mindezzel nem is lenne baj, ha biztosak lehetnénk benne, hogy a következő évtizedben semmi rossz nem fog történni a fogainkkal, és valóban nincs szükségünk semmilyen kezelésre.
A valóság azonban sajnos többnyire nem ez.
Előfordul, hogy a páciens még a székből való felállás előtt érzi, hogy valami nem stimmel: kényelmetlen a pótlás, magas a tömés vagy bármi hasonló – mégsem szól.
Ennek több oka lehet: nem MER szólni, mert hát
– az orvos biztosan tudja, mit csinált, és talán haragudna rá, ha esetleg valami apróság miatt feltartaná őt a beteg, vagy
– lehet, hogy már megjött a következő beteg (vagy már eleve mindig nagy a sor odakint a váróban), nem akarja feltartani, illetve nem szeretné, hogy a többi beteg haragudjon rá, amiért sokat kell várniuk, mire ők is végre bejutnak
– egyszerűen önmagában nem bízik a páciens (hátha csak az érzéstelenítő miatt furcsa most minden, elsőre egyébként is minden szokatlan stb.) – és hát lássuk be, az is benne van a pakliban, hogy
– sokan inkább szenvednek, mintsem hogy szóljanak. Nem akarják, hogy gyengének vagy elégedetlenkedőnek tartsák őket, vagy azt gondolják róluk, hogy ők „anyámasszonykatonái”, és az első apróságot is szóvá teszik.
A legnagyobb baj ezzel az, hogy a páciensek többsége jogosan érzi úgy, hogy valami nem stimmel!
Egy tömés tényleg lehet magas, egy pótlás valóban lehet kényelmetlen, és bár sokszor csak tizedmilliméterekről van szó, az a szájban nagyon erőteljesen megmutatkozik – és ezt a páciens érzi!
A fogorvos a legnagyobb igyekezete és jóindulata ellenére sem tud a beteg bőrébe bújni, és érzékelni azt a piciny kellemetlenséget: ezt tehát a páciensnek kell jeleznie! Azonban a legtöbb esetben tényleg olyasvalamiről van szó, ami ott a rendelőben néhány mozdulattal korrigálható.
Az orvos azért van ott, hogy segítsen, a beteg pedig azért ment a rendelőbe, hogy a panaszai megszűnjenek, nem pedig azért, hogy lecserélje őket néhány másikra.
Igaz, hogy szinte mindenhez hozzá lehet szokni, de egyrészt minek, ha nem muszáj, másrészt a fogászat ugyanúgy egy szolgáltatás, mint az összes többi. Harmadrészt pedig a saját későbbi egészségünk múlhat rajta!
Ha egy étteremben nem ízlik a leves, szóvá tesszük; ha szükséges, megsózzuk – sőt még az is előfordulhat, hogy visszaküldjük.
Az SZTK-ban megszoktuk, hogy nem panaszkodhatunk: ingyenes (volt) a szolgáltatás, tehát azt kapunk, amit adnak: az orvos azt csinál a fogainkkal, amit és ahogy akar, nem lehetnek elvárásaink, és nincs beleszólásunk semmibe.
Sajnos ez a hozzáállás annyira belénk ivódott az elmúlt évtizedekben, hogy továbbra sem merünk szólni, ha valamivel nem vagyunk maradéktalanul elégedettek.
Pedig nem csak hogy meg lehetne, hanem meg is kellene tennünk!
Szólnunk kell, ha valami nem olyan, amilyennek lennie kellene!
Miért?
EZT A RÉSZT NAGYON FIGYELMESEN OLVASSA VÉGIG!
Már volt szó arról, hogy egy foghúzás milyen komoly hosszú távú károkat okozhat.
Egy tömés, amely egy kicsit magasabbra sikerül, nem csak egy kényelmetlen rossz, amit meg kell szoknunk, hanem egy annál sokkal komolyabb dolog: az egész testi egészségünk függ tőle!
Ha egy beavatkozás után nem kényelmes az elért eredmény, pl. állandóan igazgatni kell, nem jól zár stb., akkor az adott fog meg is sérülhet (akár le is törhet belőle egy darab vagy az egész!)
Ha pl. magas egy tömés, akkor az a fog a vele (alul vagy fölül) párban levő foggal korábban érintkezik, mint az összes többi a saját párjával. Emiatt túlterhelődik az az egyetlen fog – így a (jó esetben) 32 fogra tervezett erőket sokszor egyedül kell elviselnie.
Gondoljunk csak a rágásra vagy egy esetleges erőlködés, pl. cipekedés vagy sportolás közben fellépő igénybevételre, amikor összeszorítjuk a fogainkat.
Ha ez a probléma hosszú távon fennáll, akkor bizony egy idő után elkezd torzulni a fogív is: a fogazat kibillen addigi (egyensúlyi) állapotából, az idő előrehaladtával pedig egyre fokozódó érzékenység is felléphet: kezdetben főleg a hidegre, aztán lassanként minden másra is. Később pedig spontán fájdalmak is kialakulhatnak. Sőt van olyan, hogy a túlterhelt fog egész egyszerűen elhal.
A következményeket mindannyian ismerjük: fogeltávolítás, gyökérkezelés…
A korai (elsősorban fájdalommal együtt járó) tünetek tehát az idő előrehaladtával további következményekkel is párosulnak: helyzeti rendellenességek pl. fogtorlódás illetve kopás alakulhat ki.
Ez azt jelenti, hogy a fog(ak) helyzete megváltozik: elsősorban oldalirányú terhelésnél jellemző, hogy egy idő után elkezd torlódni a fogazat! Emiatt rendellenes mértékű kopások jelentkezhetnek, amelyek újra belevisznek minket egy ördögi körbe, hiszen a kopott fog alacsonyabb lesz, mint amelyik nem kopott, veszélybe sodorva ezzel a még nem elkopott fogat, hiszen az ugyanúgy fog majd viselkedni, mintha egy túl magas tömés lenne benne. Ennek a következményeit pedig már nem is kell újra elmagyarázni.
Nagyon fontos tehát, hogy ha a székben még nem is merünk szólni a fent említett okok illetve kétségek miatt, ha valamivel nem vagyunk teljesen elégedettek – ám amennyiben pár nap eltelte után még mindig azt érezzük, hogy egy korrekcióra lenne szükség, bátran kérjünk új időpontot, és a saját egészségünk érdekében ne várjuk meg, míg „megszokjuk” az új helyzetet.
A fogorvos biztosan nem fogja leharapni a fejünket, ha visszamegyünk hozzá egy kis pontosításra, a foggyógyász pedig kifejezetten kérni fogja még a székben, hogy jelezzük, ha valami nem tűnik tökéletesnek.
A fogazat egy nagyon érzékeny rendszer, amelybe csak nagyon óvatosan és körültekintően szabad beavatkozni, mert a legkisebb eltérés is hatványozott mértékben jelenik meg a test többi részén, pl. a háton, a deréktájékon, sőt még a lábakon is!
Ne elégedjen meg félmegoldásokkal, hiszen Önnek is jár az egészség, a jó életminőség!
Ha úgy érzi, Önnek is érdemes lenne megvizsgáltatnia fogait, keressen fel mielőbb egy foggyógyászt.
Kérjen időpontot egy állapotfelmérésre akár most!
Én is szívesen látom Önt rendelőmben Budapesten vagy Kecskeméten.
Remélem, mielőbb találkozunk személyesen is.